Malacfül

Gyerekkoromban szerettem, aztán következett vagy 20 év malacfülevés nélkül. Akkor kattantam rá újra, mikor megkóstoltam Bíró Lajos zseniális malacfül salátáját a Bock Bisztróban, azóta a hentesnél rendszerint kérek 2-3 szexi, rózsaszín malacfület, olyan zsengét, hogy nyersen is kívánatos:-)

Készült már konfitálva is (salátának, kis kockákra vágva, tisztes mennyiség dinsztelt hagymával), de a legegyszer?bb, ha lassú t?zön puhára f?zöm sós, babérleveles, szemes feketeborsos vízben, egy fej hagyma és pár gerezd fokhagyma társaságában. Ha már puha, kiszedem egy tányérra, megkenem zúzott fokhagymával (kevésbé tudatos vásárlók nyúlhatnak granulált fokhagymához) és megszórom pirospaprikával. Egy kupica jóféle pálinka után, friss házi kenyérrel percek alatt elillan. Ezután már nem randiképes az ember, de néha megéri?

A visszamaradt f?z?vízbe egy alkalommal puhára f?ztem egy darab füstölt sonkát, amit hagytam a f?z?lében kih?lni, hogy ne legyen száraz. Másnap reggelre a f?z?lé a malacfüleknek köszönhet?en szépen bekocsonyásodott, így benne hagytam a sonkát, kocsonyástól tányérra borítottam és úgy szeleteltük. Isteni finom volt, csak a (szemes)borsot meg a babérlevelet kellene legközelebb id?ben kivenni:-)